A Der Spiegel 70 éve jelent meg először

Hetven éve, 1947. január 4-én jelent meg először Németország egyik legbefolyásosabb és legismertebb politikai hetilapja, a Der Spiegel. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása:

A hetilap története a második világháború utáni brit megszállás alatt lévő Hannoverben kezdődött, amikor három brit haditudósító - Harry Bohrer, Henry Ormond és John Seymour Chaloner - megjelentette a Diese Woche (Ez a hét) című hetilapot. A botrányokat leleplező, rámenős cikkek miatt London hét lapszám után inkább megszabadult az egyre kényelmetlenebbé váló laptól. Az új kiadó és főszerkesztő a húszas évei elején járó Rudolf Augstein lett, aki a Der Spiegel (A tükör) névre átkeresztelt lapot 1947. január 4-én jelentette meg.

Az amerikai Time magazin mintáját követő lap kezdetben egy birodalmi márkás áron tizenötezer példányban fogyott, később ez a szám megsokszorozódott. A vállalat központja és a szerkesztőség 1952-ben Hamburgba tette át székhelyét. A hétfőnként megjelenő hetilap tényfeltáró cikkeiben és riportjaiban nem volt tekintettel a kormányzati érzékenységre, a "demokrácia lövegének" tartott Spiegel az évtizedek alatt számos botrányos leleplezéssel szolgált.

1962-ben, a kubai rakétaválság heteiben cikksorozatot közöltek a fegyveres erők finanszírozási gondjairól, és arra a következtetésre jutottak, hogy egy esetleges kommunista támadás esetén a hadsereg a ráfordított óriási pénzek ellenére sem volna képes megvédeni Németországot. Franz Josef Strauss, az akkori védelmi miniszter egyenesen hazaárulásnak minősítette az esetet, később pedig a rendőrség megszállta a szerkesztőséget, több újságírót bilincsben kísértek el. Rudolf Augstein és négy társa államtitok megsértésének vádjával 103 napra előzetes letartóztatásba került. Egy parlamenti ülésen kiderült, hogy Strauss visszaélt a hatalmával, és az igazságügyi minisztert megkerülve, szabálytalanul vette igénybe a titkosszolgálatot, ezért távoznia kellett miniszteri posztjáról.

Közben ezrek tüntettek az utcákon "A Der Spiegel kimúlása a demokrácia halála" feliratú táblákkal. A Spiegel-ügy felerősítette az újságírói szolidaritást is: a szerkesztőségből kizárt kollégáknak más lapok kínáltak publikálási lehetőséget. Később az alkotmánybíróság megállapította, hogy a kormány súlyosan megsértette a sajtószabadságot, a hetilapnak viszont jót tett a botrány, és jelentősen megnőtt az előfizetők száma.

A hetvenes évek elején csaknem 1000 alkalmazottat foglalkoztattak. 1971-ben a Der Spiegel 25 százalékát eladták, majd 1974-ben Augstein átszervezte a vállalatot, és lehetőséget adott a dolgozóknak, hogy részvényeket vásároljanak a cégből. A magazin többek közt olyan témákkal foglalkozott, mint a Neue Heimat lakásépítő vállalat korrupciós ügye, illetve a nagy visszhangot keltett, 1987-es Uwe Barschel-ügy.

A kilencvenes évek némi visszaesést hoztak: a nyomtatott média területén először a Stern, később a Focus magazin jelentett komolyabb konkurenciát. A megváltozott médiafogyasztási szokások - a kereskedelmi tévécsatornák és az internet szélesebb körű elterjedése - miatt a Der Spiegel is felvette a kesztyűt. Az akkori főszerkesztő, Stefan Aust irányításával nyitottak a bulvár irányába, és 1988-ban elindították a Spiegel TV magazint, majd ezt követte 1994-ben a Spiegel-Online (SPON), amely az egyik leglátogatottabb internetes hírportállá nőtte ki magát. (A nyomtatott és az online kiadás vezetését 2011-ben választották szét.)

A hetilapot sokan kritizálták, nemcsak politikusok, hanem újságírók is. Augstein 2002-ben bekövetkezett halálakor elhangzott méltatások szerint viszont ha nem lenne a Spiegel, "Németországban sok mindent nem mondtak volna ki, sok mindent nem írtak volna le". Számos külön kiadványával mind a mai napig Németország egyik legolvasottabb lapja, több mint 900 ezer példányban jelenik meg, 2015 óta - a sok évtizedes hétfői kiadás helyett - szombatonként.